2013. január 3., csütörtök

Zazid Blues 2


Péntek este van, december 28. Két nagyon hosszú napon vagyok túl, ráadásul az ünnepek utáni meló sem hiányzott, de nyugodt vagyok. Rendben hagyom az évet magam mögött. Vár a megérdemelt pihenés. Kriszta nappalijában fekszem a kanapén és magamra húzom a hálózsák cipzárját. Csend van. Nem az amihez szoktam, hanem amolyan városi csend. Próbálok pihenni, de beszűrődik az utca hangja és világos van. Igazából nem ez zavar, csak jár az agyam. Sok minden történt 2012-ben. Lassan kikapcsolok, hallgatom gázkonvektor lemezének halk pattogását és álomba merülök. Fél 2 előtt megszólal az ismerős dallam a telefonomon. Szinte magamtól ébredek, mintha a fejembe számoltam volna a hátralévő időt. Frissnek érzem magam. Összeszedelődzködünk, de sok mindent már nem kell megfogni, az autó bepakolva vár lent az udvaron. Fél 3kor indulunk, hogy kihasználhassuk a napot. Öten vágunk neki a 6 órás útnak Koper felé. Gyorsan magunk mögött hagyjuk a kihalt utcákat és a várost. Gyönyörű tiszta éjjel van. Úgy világít a hold, hogy szinte lámpa nélkül lehetne menni. Reggel 6-kor megveszem a határon a szlovén matricát. Időben kb. féltávnál vagyunk. 9 után már a Zazidi bekötőn kacskaringózunk. Szembe magyar rendszám, az autóban ismerős arcok, Tomcsi, Anett és Robi. Üdvözöljük egymást, megbeszéljük a napi programot majd tovább állunk. Még pár perc és megérkezünk.

Zazid pont olyan mint tavaly. Dusán már várt minket. Rögtön meg is kapom a fejmosást a szervezésért. (eredetileg 15 fő jött volna, végül maradt 10, az is időben szétszórva) Érthető, hogy mérges, de azért ez nem tart sokáig. Elfoglaljuk a szállást és egy kiadós reggeli után már Crni Kal-on baktatunk fel az ösvényen. Remek napsütéses mászóidő van! A szikla tele emberekkel. Szinte minden standban kötél lóg. Kicsit elfáradtam a vezetéstől, de örömmel kötöm be a kötelet. Elég nyögvenyelősen megy az első út, azonban ez nem zavar különösebben.  Mindig ilyen :D Anették ajánlására egy 30 méteres 6a+-al folytatjuk (Franci Balanci). Gyönyörű a mozgása, finom kis egyensúlyos mozdulatokkal. El is pukkanok a végére, de leplezem hogy Kriszta ne lássa... (tetszett neki :D)! Laza a nap, nem másszuk szét magunkat, inkább élvezzük a jó időt. Este 6-kor már sörrel a kezemben ülök a kandalló előtt. Gyorsan felveszi mindenki a hely szellemét, jó a hangulat. Mennek a sztorik és fogy a sör... mi kell ennél több? :D

Másnap ismét Crni Kal felé vesszük az irányt. Lazán bemelegítünk (ismét egy hideg repedésben) majd peregnek sorban az utak. Rengeteg az ember, már-már edzőtermi a hangulat. Harmadikra egy 6b+-al próbálkozunk. Szépen megy az eleje, majd a 3. akasztásnál egy olyan kunszt jött, hogy csak pislogok :D Semmi zseb, csak függőleges peremek és apró lépések. Próbálok mindent, nem megy. A0-al átnyúlom, de még így is nehéz. A következő fogás jó, de utána megint sima a fal. Fogom a semmit, miközben érzem, hogy a lábam lassan lecsúszik a lépésről. Alig bírok mozdulni. Kiabálok Krisztának, hogy figyeljen, repülök, de valahogy összeszedem magam. Marci (kicsit felettem volt egy szomszédos útban) szerint érdemes lett  volna levideózni az arcom, ahogy a kétségbeesésből vigyorba csap át, amint belenyúlok a jóba...! Az út vége már séta volt. Kriszta oroszba próbálja. A kunszttal ő is küzd, de szépen megoldja. Utánunk egy helyi (?) család következik (apa, anya meg a lányuk). Pikk-pakk kirakják a kunsztot, mi meg csak nézzük mit is kellett volna csinálni. Na de sebaj, legközelebb menni fog! Ezután mászunk egy-két könnyebb utat önbizalom növelőnek, hogy aztán az I.R. Baboon-nal (6a) teljesen porba tiporjuk azt :D. Egy kis áthajlással indul, majd egy táblán folytatódik, ahol egy függőleges peremből kell felállni. Hát itt elbizonytalanodtam picit, de bátor vagyok. Jó lesz... Szeretem az ilyet, igazi technikás út. A tetején egy pocakot kell megkerülni, majd stand. Mindketten megküzdöttünk érte :D Krisztával az volt az érzésünk picit alulértékelték, ennek ellenére számomra a hétvége egyik legkedvesebb útja lett. A nap végén levezetésként felmegyünk a várhoz. Elsőre kicsit meglepődünk mert magas kerítéssel és leláncolt ajtó fogad bennünket. Marci már mászik is... a következő pillanatban pedig nyílik alatta az ajtó... (jobban megnézve az ajtó csak azért volt leláncolva, nehogy elvigyék :D) Gyönyörködünk a panorámában, fotózok, majd lefelé vesszük az irányt. Az úton összetalálkozunk a többiekkel, így együtt megyünk le a parkolóba. Tomcsiék sajnos haza indulnak, mi Zazidba.


Az év utolsó napján Olaszország felé vesszük az irányt. Egész pontosan Val Rosandra felé. Senki sem járt még itt a csapatból korábban, így csak a kalauzból tudjuk mire számítsunk. Kis eltévedés után végül meg is találjuk a helyet. A könyv szerint A-tól U-ig vannak szektorok, több száz úttal. Mi a C-vel próbálkozunk, de sajnos déli fal ellenére egy szomszédos hegy teljesen árnyékba borítja.



Így visszasétálunk a falu feletti B szektorhoz, ahol verőfényes napsütésben mászunk az év utolsó napján. 5c, 5a majd egy 6a a sorrend. Ez utóbbi szintén elég erős kunszttal fogad a 2. akasztás után (úgy látszik a helyiek magasra tették a mércét :D) de összeszorítom a fogam és megoldom. A teteje már egyszerű kirakós az aljához képest.


Ezután jön a "Fine del secolo" vagyis "A század vége". Kicsit magasan van az első nitt, aggódok is miatta, de elindulok. Jobbra kicsit kijjebb van egy nitt, azt használom. Így már nem gáz. Még egy-két méter és kint vagyok a napon. Innentől igazi élménymászás az egész. Pozitív fal tele fogással, lépéssel. Ilyet szívesen elmásznék egész nap, valami nagyfalon :D. Utánam Kriszta indul(na) de valami hangos fémes pattanást hallunk lentről. Ravasz Laciék épp egy 6a-ban próbálkoznak. Elsőre arra gondolok kiszakadt a nitt a falból. Kérdezzük minden rendben van-e. Szerencsére senkinek nincs semmi baja! Következő pillanatban néznek fel a falra és látják hogy az esés következtében kinyúlt a köztes falban lévő karája (úgy 1 centivel). Meglepődve állunk. Nem akarom elhinni hogy egy jó állapotban lévő eszköz így megadta magát egy nem is extrém eséstől.


Az események nyugtázása után visszatérünk az élménymászáshoz. Kriszta is kimássza a Fine del secolo-t, majd a nap végén megmásszuk a köztesgyilkos utat is (Deja Vú). A neve miatt csak oroszba :D A társaság pesti fele Triesztbe indul, hogy a mólóról nézze meg a naplementét, mi a hegytetőt választjuk. Nem csalódunk... A lábunk alatt hever egész Trieszt, balról hegyek, jobbról pedig a tenger. Pazar látvány!


A szilveszter éjjel tavalyhoz képest laza. Éjfél előtt felmegyünk Zazid-tetőre tűzijátékot nézni, meg pezsgőzni. Vacsorára természetesen elmaradhatatlan a lencse és a virsli. 


Január elsején nem kapkodunk az indulással. Délben irány Osp! Rögtön felmegyünk a Babna szektor végéhez, ahol tavalyi emlékeimből kiindulva beleugrunk a 6a-kba. Krisztával kimásszuk az Il giardino dell' aephiornis alját, majd a Cauko-t.



Kicsit borus az idő, de ez nem rontja el a kedvünket. Ezután kicsit visszább ereszkedünk. Van egy pazar reibungtábla tele 6a-s utakkal. A Mirage szabad, így ezt mászom. ~25 méter, konstans 6a. Élménymászás a köbön! Nem kapkodom el, figyelek minden mozdulatomra. Konstans nehéz, durranok is rendesen, de úgy vigyorgok ki a fejemből, mintha a világ legjobb dolgát csinálnám :D Évnyitónak nem is kell ennél több. Boldogan sétálunk vissza az autóhoz. Este koperi városnézés a program. Nincs sok ember az utcán és az üzletek is zárva vannak (valószínű január 1-e miatt). Nagyon szép a tengerparti sétány, nem számítottam erre.



Ezután kicsit beljebb vesszük az irányt, kis utcákon csavargunk, hátha akad egy kis kocsma, vagy étterem. Sajnos egy sincs nyitva, de nagyon hangulatos az egész. Az utcákon halk zene szól. Olyan érzésem van, mintha valami 60-as évekbeli filmbe csöppentem volna. Egy óra bolyongás után visszaindulunk a kocsihoz. Este pakolás, a maradék készletek fogyasztása a program.


2-án reggel esőre ébredünk. Sajnos befuccsolni látszik az utolsó nap. Dusán ajánlására a Skocjan-barlang felé vesszük az irányt. A prospektus alapján nagyon szép lehet, de horror a belépő, így kihagyjuk. Ljubjanáig jövünk, hátha találunk valami helyi Kletterhalle-t. Az Annapurnában (mászóbolt) felvilágosít minket a néni, hogy itt minden iskolában van mászófal, és az utcán a római falon sem ritka látvány a mászó ember. Ajánl egy helyet, de kiderült hogy csak egy kis boulder fal. Nem pazarlunk rá időt. Hazafelé fordítom a kocsi orrát és padlóig nyomom a gázt. Szerda este 10-kor ismét Győr kihalt utcáin autózunk. Kicsit elrontotta a kedvünket ez az utolsó nap, de azért összességében jól éreztük magunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése