2012. november 19., hétfő

Jin és Jang

Idén végre mertek álmodni a BME-s fiúk és lányok, és megrendezték az Universitas Kupa budapesti fordulóját. Nagyon örültünk a megmérettetésnek és izgatottan vártuk november 17-ét.

Két héttel, 2 Kletterhalléval és rengeteg OS indoor mászással a hátunk mögött érkeztünk meg az egyetem ÉL csarnokához. Kívülről kissé jellegtelen az épület, de a lényeg a belsőn van. A küszöböt átlépve igazi 21. századi sportközpont fogadott minket. Minden megtalálható itt, amire egy átlagos egyetemista vágyhat, a kosártól a konditermen és a squash-on át a mászóteremig. Minket persze inkább csak ez utóbbi érdekelt, de azért volt alkalmunk körülnézni kicsit.

A regisztrációra és az általános gyülekezésre az egyik kosárpálya volt kijelölve. Bent már nyüzsgött az élet. Rengeteg ismerős arc, mindenhol mosolygós emberek. Öröm volt körbe járni és kezet nyújtani a rég látott barátoknak. Őszintén megvallva én igazából ezért szeretek ilyen rendezvényekre járni. Sosem dúlt bennem a versenyszellem. Önmagamért mászok, azért mert jól esik. Mindegy, hogy egy laza létrán sétálok fel, vagy egy igazán kemény útban kunsztolok. A lényeg, hogy el tudom felejteni közbe minden búmat bajomat. Kikapcsol és feltölt. Mindezt úgy, hogy közben olyan társaságban lehetek, akik igazán inspirálóan hatnak rám.

A szervezőkön látszott az utolsó napok véget nem érő munkája. Nagyon készültek, hogy mindenki jól érezze magát. Az elején nagy volt a kapkodás, de a végére egész hangulatos lett minden. A döntő utak mászására kezdett igazi Ukupás érzésem lenni (ez úton üzenném nekik, ha nem is minden úgy sikerült ahogy szerették volna, nincs miért aggódni... a szervezést is tanulni kell, versenyről versenyre gyűjteni a tapasztalatokat és meglesz az eredménye).

Nyílt haladó kategóriában indultam (ami elképzelésem szerint közelebb állt hozzám, mint a nyílt top). Sajnos a nagy érdeklődés és a rengeteg induló miatt csak a profik mászhattak előre. Pedig pont kellemesen nehéz utak lettek volna a selejtezők előmászva. Toprope azonban nem sok kihívást tartogattak. Bemelegítés nélkül is top-ra húztam be mindkettőt. Kár értük. Sajnos a versenyt elég nehéz volt követni, mert a hely szűke miatt sokszor csak a kivetítőn láthattuk az eseményeket. Szerencsére a profik mozdulataiban tudtunk gyönyörködni :D Jó sokára került sor a döntőkre. Az jégcsappá fagytak az ujjaim. Legalább 20 percet szorongattam a stresszlabdát és a kézerősítőt, mire kezdett beindulni a vérkeringés. A finálé a már megszokott módon, izolációból indult. Elég kemény utat raktak össze Robiék. Gyorsan meg is ette a 10 továbbjutót... Itt már végre előre kellett mászni. Apró pici (de azért akadós) fogások voltak az útban. Az első pár mozdulat nem okozott gondot, viszonylag hamar csattant a harmadik köztes karája (amit nagyon lentről akasztottam). A második és harmadik nitt között volt egy reibung, a közepén egy lyukkal. Ezt sikerült úgy megfognom, hogy a kötél az ujjaim közé került, és rengeteg energia elment, hogy azt kijátsszam onnan. A jobbra kinyúlás még megvolt, ahonnan óvatosan egyensúlyoztam magam felfelé egy (megint csak apró) peremre. Ezt is sikerült még betartani, de ebből már kihúzott a gravitáció. Ezzel a mozdulattal sikerült megnyerni a kategóriámat. Ami jót tett kicsit az önbizalmamnak, de nem voltam határtalanul boldog. A korábbi versenyekből kiindulva sokkal jobban éreztem magam azok után a versenyek után, amiben teljesen esélytelenül indultam, és olyan nagy nevek mögé állhattam, akikre van miért felnézni.

A verseny után segítettünk elpakolni Anettéknek, majd egy gyors kitérő és vacsora után vissza indultunk a Kármán kolihoz, hogy átbeszéljük az elmúlt időszak történéseit, és bulizzunk egy nagyot. Az éjszakát tovább nem részletezném... az élmény azokat illeti, akik jelen voltak...

A vasárnap persze ment a levesbe, amiért kicsit haragszom magamra... Hogy ez tapasztalat vagy elpocsékolt idő? Kicsit mindkettő...

A hétvége tanulságaként talán a kínai kultúrában elterjedt Jin és Jang elmélet igazságát tudnám meghatározni. "A szimbólum nemcsak az egymással ellentétben levő tulajdonságokat és formákat jelöli, de egyúttal jelképezi az átalakulást egyik végletből a másikba. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásából áll. Normális körülmények között az erők rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak. Viszont egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők."

Részletes eredmények később!

Majd elfelejtettem, a teljesség igénye nélkül pár kép (nagyba is átküldöm ha érdekel):

































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése