2012. június 23., szombat

A haladás útján

A téli alapozó edzések a mászótermekben úgy tűnik jól sikerültek. A korai szezonkezdet és a sok szabadban eltöltött idő meghozta azt az állóképességet, ami egy komolyabb út összerakásához kell. Június elején beruháztunk egy havi pályamatricába, hogy minél többet tudjunk mászni. Ez már majdnem azt jelenti, hogy kiköltözünk Tardosra, de legalábbis heti 2 alkalommal kint vagyunk. Az étrendbe pedig fixen bekerült a hal, mert az egészséges :D
Részemről az első kihívás a Moha volt amit le kellett küzdenem. Ugyan másztam már a bányában nehezebb utat is, ez nekem mégis megmaradt örök mumusnak. Eddig. Illetve pár héttel ezelőttig. Vig Zoli ugyanis megtanította hogy kell ezt csinálni. Ebben mára addig jutottam, hogy akár bemelegíteni, akár szériázni (7 volt eddig :D) rajt különösebb gond nélkül megy.
Aztán mivel a Moha hamar pipálódott, a következő projekt a Csigavadász lett. Felsővel viszonylag hamar sikerült, és a mozdulatok is elég gyorsan rögzültek. Nem kellett sok idő, hogy az előmászásával kezdjek foglalkozni. Már az első kísérletnél a kunsztig jutottam és azon is átmentem pár próbából. Viszont ezután 3-4 túra is azzal telt, hogy a kunsztig elmásztam, és ott mindig kiestem az első kísérletnél. A bosszantó az egészben az volt, hogy másodszorra mindig sikerült a felnyúlás. Ez most csütörtökön már felettébb felbosszantott. Egész héten készültem a megmászásra. Figyeltem rá, hogy mikor edzek, hogy rendesen pihenjek szerda este, mit egyek csütörtökön, stb... Aztán a kunszt megint kifogott rajtam. Pedig a hétköznapokon általában frissebbek vagyunk, mint hétvégéken. Így a szombattól, vagyis a mai naptól már nem vártam sokat. Amúgy is szarul aludtam, nem éreztem magamban az erőt. Aztán kimentünk a bányába ( ebben a hónapban 7-szer) másztunk egy bemelegítőt, és következett az éles próba a Csigavadászra. Az út alján olyan lazán másztam át, hogy még én se akartam elhinni. Jött a kunszt,  bal csipi, jobb csipi, bal láb fel, jobb láb fel, nagy nyúlás ballal, és akadt! Nem volt 100%-os mozdulat, de onnan hogy melléfogtam a másik kezemmel, már éreztem hogy ez lesz az. Jött a bárpult, átöleltem, pihentem egy pillanatot, és már csak nyugodtan be kellett fejeznem az utat. Fantasztikus érzés volt standot akasztani. Nem egész 1 hónap alatt beérett a gyümölcs. Tudom hogy vannak ennél komolyabb utak is itt, de úgy érzem fontos mérföldkő volt ez számomra. Szezon elején még nem gondoltam volna hogy VII+/VIII- os utat mászok előbe, egybe... és még hol van a vége... :D
Következő projekt a Zergevadász lesz. Illetve már nyakig benn is vagyok :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése