2012. március 21., szerda

Szezon nyitás HoheWand módra

Hétvégén végre megnyitottuk a 2012-es mászószezont. Igaz már szilveszter másnap, vagyis január 1-én is másztunk, meg úgy 2 hete gesztesen volt egy laza bemelegítés, de az igazán komoly dolgok most kezdődtek el. Már mindenki nagyon várta ezt a túrát. Voltak akik kevésbé, és voltak akik nagyon motiváltan érkeztek, azonban egy biztos, a pompás díszletek és a remek társaság mindenkiben pozitív élményeket hagyott. Úti célunk ezúttal is a napfényes HoheWand volt, ahol nem egész egy hónapja még térdig érő hóban szánkóztunk. A kezdeti gyér érdeklődés ellenére egész népes társaság gyűlt össze a szokásos vadkempingben. 4 autó teli mászókkal, plusz a bringás különítmény! Mondhatom hogy az ország szinte minden pontjáról voltak közöttünk. Remek csapat jött össze az elmúlt évek során. Külön respect Dominak, aki sérült lábbal is kitekert Sopronból.
Korai indulást követően jó időben érkeztünk a hegy lábához, és hogy spóroljunk az idővel, míg a többiek megérkeztek, elfoglaltuk a szállásunkat. Feldobtuk a sátrakat az ismerős tisztáson. Ekkor még nem sejtettük, hogy az utolsó éjszakánk töltjük itt, de erről majd később. A nap hátralevő részében egy új sportmászó szektor felfedezésére indultunk. Kis keresgélés után meg is találtuk a fák között az ösvényt, Fecó meg az első sérülést is behúzta. Fakírral alkottuk a felderítő különítményt, és amikor megláttuk a sziklákat oda voltunk a gyönyörtől. A bemelegítő mászáshoz ránézésre választottunk utat. Én egy elég pozitívos falrészt szemeltem ki. Később kiderült hogy 7ért mérik. Éreztem is a nagy lendületbe, hogy bemelegítéshez sok, de hát ilyen az ha az ember tetszés szerint válogat. Hamar odébb is álltunk pár méterrel, ahol gyönyörű napsütésben toltuk a 5-6-7-es utakat. A nap végén még buldereztünk picit, majd visszatértünk a kempingbe. Este grill partyt tartottunk, és néhány sör társaságában jót beszélgettünk. Az éjszaka hűvös volt, de azért a meleg hálózsákokban jót aludtunk.
Másnap a társaság  többsége nagy falazni indult. A hétvégének talán ezt a részét vártam a legjobban. Majdnem pontosan egy éve, itt határoztam el, hogy a 2012-ben megmászom a Dir. Sonnenuhrwandot. Igaz akkor még nem gondoltam, hogy rögtön év elején menni fog, de elég jól sikerült a 2011 év vége, így nem lehetett kérdés az időpont. Ez a HoheWand egyik legismertebb, és legszebb útja, ami a Skywalk alól indul, és mintegy 150 méter után annak kellős közepébe érkezik. Igazából aki egyszer eljön ide és mászik, azt mintegy erős mágnes, úgy vonzza ez az út. Krisztával tavaly óta elég sokat mászunk együtt, az összhang is megvan közöttünk, így egyértelmű volt számomra hogy vele szeretném meghódítani ezt a pazar sziklatömböt. Azért nem tartott sokáig rábeszélni, hogy jöjjön velem :D Körülbelül 5 óra alatt másztuk meg a 9 kötélhosszt, volt egy kis eltévedésünk is, de összességében mondhatom, hogy tényleg egy pazar élménymászás volt. Rapp Gáborék szintén itt másztak, és az arcukon ülő vigyorból ítélve nekik is remek napjuk volt.
Némi izgalmat tartogatott még az élet a nap végére. Épp lent a parkolóban ittuk a jól megérdemelt sörünket, amikor láttuk, hogy egy bácsi a kis terepjárójával a vadkempingünk felé tart, majd nem sokára Tomcsival az anyósülésen eltűnik a falu felé vezető úton. Hát mit ne mondjak, bennünk volt a para, hogy mi történik, de szerencsére egy abszolút pozitív csalódást kellett megélnünk.A vadkempinget ugyan el kellett hagynunk, de helyette kibéreltük az egész HoheWand kempinget 50 euróért 17 főre 2 éjszakára. Ez azért elég  baráti ár. Ha a későbbiekben is hasonló fogad minket, akkor kiváló alternatíva lesz ez alváshoz! A kempingben víz, wc, asztal és árnyékos fák fogadtak minket. Ezzel lezárult számunkra egy korszak, azonban azért gyanítom, hogy fogunk még aludni azon a tisztáson, ha nem is 3-4 napokat de egy-egy éjszakát biztos.
A Dir. Sonn. után olyannyira szárnyra kapott az önbizalmunk, hogy gondoltuk megnézünk valami új, ismeretlenebb utat. Így a harmadik napot is nagyfalazással töltöttük. Krisztával Anettel és Ágival a Tristánexpress nevű utat kerestük meg. 170 méter, 7 kötélhossz 7- ért. A topó nem igazán volt egyértelmű, így kissé bizonytalankodva egy repedésben indultunk el felfelé. Az első hossz után hamar leesett, hogy bizony rossz helyen próbálkozunk, de nem volt visszaút. A szűk nitteknek köszönhetően a visszafordulás gondolata fel sem merülhetett. A 2. hossz-t egy szóval tudom jellemezni: ultrasz*pás. Az első pár akasztás viszonylag könnyen megvolt, aztán jött egy minimum 8-as kunszt, amit nem tudtam megcsinálni. Lépőszárral jutottam tovább rajta. Ezután következett egy kis botanika. Az összes repedésből úgy kellett kikaparni a földet, illetve eltávolítani a gazt, hogy tudjon az ember mit fogni. Nekem a 2. hossz, a topó szerint a 4. hossz közepénél lett meg a helyes út. Anették a szenvedéseimet látva illetve a felettünk mászó osztrák párosok által lerugdalt öklömnyi kövek miatt visszafordultak, és sportutazással töltötték a nap hátralevő részét. Kriszta is megküzdött az elemekkel, csapatta a kunsztot keményen, 15-20szor rápróbálva, utána pedig a kertészkedés ment nála is. Ezután kellett egy kis pihenő, hogy helyre rázódjunk, mind pszichésen, mind fizikailag. Még a leereszkedés gondolata is megfordult a fejünkben. Szerencsére nem tettük, mert innentől kezdve, élménymászás a köbön következett.
A hátralevő két hossz kárpótolt bennünket a sok szívásért. Az út egy laza 2-3-as szakasszal zárul, amin már úgy szaladtam fel, mind Dean Potter az el Capitan végén. Nem kerestem nittet, csak egy fát amihez bestandolhatok. Apróbb kommunikációs hiba után Kriszta is elindult felfelé, és nemsokára együtt álltunk a tetőn, napsütésben, fáradtan, csúcscsokit majszolva, óriási vigyorral az arcunkon. Gáborék is épp akkor értek fel, egy kicsit odébb. Lefelé menet még megálltunk a Skywalknál, ahol megnéztük a pesti különítmény ereszkedését, illetve Fecó és Tomcsi bemutatóját a Detonation Boulvardban.
Mire leértünk, a kempingben már főtt a vacsora. A két korty welcome Jager pedig megtette a jótékony hatását :D Úgy gondolom mindenki elégedetten dőlhetett hátra a nap végén. Laciék nagyfalaztak, és végre rajta is látszott, hogy kezdi elfeledni a hétköznapok bajait, és fejben is velünk van. Fecóék pedig dupláztak a Sonnenuhrwandon, ami nem kis teljesítmény. Éjszakára egy masszív szélvihar kapott el bennünket. Szerencsére Kriszta extrém sátra kiválóan állta a szelet, így inkább csak a zúgás miatt, nem tudtunk aludni. Lefekvés előtt elég komoly rumlit hagytunk az asztalon, így mikor hajnali 1-kor felébredtem, kimentem szemetet szedni. Igaz inkább az edények és a főzők miatt aggódtam. A tábor úgy nézett ki, mint a Yellow Stone, Maci Laci egy napja után... Az éjszaka hátralevő részében Krisztával félóránként kérdezgettük egymást hogy alszol-e... Mázli, hogy legalább meleg szél fújt, így fázni nem fáztunk. Reggel 5-re állt el a szél, így 7-ig tudtunk aludni 2 órát.
Az utolsó napnak nem éppen kipihenten vágtunk neki, de itt már nem spóroltunk az erővel. Megint egy új sportszektor felé vettük az irányt. A szél szerencsére  teljesen elállt, a nap pedig ontotta magából a meleget. Mi pedig elindultunk a falon szép sorba. Kriszta egy 6-ossal melegített, Fecó 7-tel. Így mentünk szép sorba. Tomcsi OS kimászott egy gyönyörű 8-. Ez később nekem is sikerült, igaz felsővel, de egybe pihenés nélkül. A hétvége utolsó útja számomra egy szép 30 méteres 7-es, amin úgy kellett mászni, mintha hímes tojáson lépkedne az ember, mert óriási darabok kopogtak benne. Az út 2/3-ánál elfogyott a hétvégére szánt erő, és bemutattam egy 3-4 méteres repülést. Ezzel aztán a pszichés erő is megcsappant. Az utolsó pár métert már nagyon nehézkesen tettem meg. Kriszta kinézett még egy hosszú 6-os utat a nap végére, amit elég lazán ki is mászott, megkoronázva ezzel a hétvégét.
Gyors mosakodás, pakolás után hazafelé vettük az irányt. Sopronban az elmaradhatatlan Mekit is kipipáltuk. Azt hiszem mondhatom, hogy mindenki jó kedvvel, rengeteg élménnyel tért haza. Nem kívánhatok mást, csak sok ilyen túrát az év további részére is! A következő mindjárt itt lesz...!

(A képekért köszönet Krisztának és Ákosnak)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése